Édesapám a mai napig azt vallja hogy Szandra nem beteg.nem autista.Egyszerűen én tehetek róla mert "nem foglalkoztam vele,nem szerettem ellöktem magamtól" és azért lett ilyen.És hamarosan ki fog derülni hogy téves diagnózis.Én szar anya vagyok mert amikor a kisebikem megszületett több figyelmet kapott mint Szandra és ez az én hibám hogy visszamaradt.Azt mondtam apukámnak rendben van nem "beteg" ő amúgy is azt mondta semmi baja de ez csak egy állapot.Jó rendben akkor max 1 év és elmúlik kifejlesztik belőle azt amit én elszúrtam.És rendben kiderül semmi baja nincs csak téves a diagnózis.Még én is elhittem....De hozzátettem ha a neurológus is megerősít akkor fogadja el.De akkor is azt fogja mondani az én hibám 
Vasárnap édesapám elvitte Szandrát magukhoz és tegnap délután hozta haza.Állítólag arany gyerek volt.Énekelt számolt verset tanítottak neki szépen evett aludt.Na most tudni kell hogy ott mindig minden megvan engedve stb.És ha hazajön a gyerek kivan borulva hogy de hát a papa....meg a mama..... itthon ez miért nincs.Apukám sosem panaszkodna hogy "gond" volt vele már csak azért se hogy belássa basszus tényleg nem könnyű.De ha a Hannát is vitték volna mellé már nem lett volna egyszerű.Ugyanis együtt ölik egymást és Szandra mindig szekálja így ezáltal itthon a harc megy velük és nehéz még levegőt is venni mellettük vagy bármit is csinálni.Persze külön Szandrával én is elvagyok.Ha közel enged ha enged magával foglalkozni.Sajnos tegnap hogy hazajött nem engedte Vettem neki/k gyurmát vízfestéket ilyen ovis foglalkoztató könyvet.Van egy állatos könyvünk abban "tanítottam neki az állatok hangjait" hogy melyik állat mit "mond" hogy a kutya ugat vau-vau a macska nyávog miau stb stb--De csak feszegette ki a kezemből a könyveket közben nem is figyelt rám a hugára kiabált meg kínlódott az ölemben.A gyurmázás az úgy nézett ki hogy én csináltam a formákat ő pedig állva ugrabugrált a sarokülőn és "követelte" ezt azt csináljak belőle de ő nem akarta még gyúrni sem.Festeni meg hát lehet nem a korosztály a még de csak a vízben pancsolt és a festékeket összemosta nem festett vele papírra pedig egyfolytában mutattam csináltam.A gyurmázás festés egyik mesekönyv nézegetés másik könyv nézegetés másfél óra volt.De ez a foglalkozás sem olyan volt hogy ő vagy én örültünk volna neki hogy együtt "játszunk" Szegény Hanna pedig amíg Szandrával a mesekönyvet tanulmányoztuk keservesen sírt mert Szandra nem engedte mellénk hogy ő is nézze a könyvet Ha pedig Hannával ülnék le építőzni vagy kockázni vagy bármit játszani Szandra rögtön ott van és rombol és elvesz mindent és Hanna megint csak keservesen sír ebből jön a verekedés először nyugtatom csitítom mindkettőt hogy Szandra okos nagylány engedje és hogy Hanna se legyen irigy engedd játszani ő is.Pedig nem játszik Szandra ez tény mert csak rombol de tanítanám a kicsinek hogy nem szabad irigynek lenni.És a végén már az van hogy annyira csapkodják rugdalják egymást és kiabálnak hogy felállok és azt mondom én ezt nem bírom iszonyat rossz ezt látni meg érezni meg egyáltalán hogy kell ezt csinálni?Mindkettő sok figyelmet igényelne.Szandra azért mert...Hanna pedig azért mert még kicsi.Többet is igényel.Néha nagyon erőtlennek érzem magam.Fogalmam sincs hogyan foglalkozzak mindkettővel szinte egyszerre hogy ne legyen vita.De nagyon sokszor Szandra inkább el is megy rongálás után pl ajtót ablakot csapkodni vagy más játékot taposni vagy épp anyósnak a másik szobába randalírozni.Ha pedig "szabad" foglalkozás van akkor aztán meg katasztrófa nem is játszik semmivel.nagyon ritka ha pl a rajztáblán rajzol vagy egyet kettőt épít de ez kb 10perc sincs a kettő.Az idegesít hogy nem tudtam rájönni mi kötné le nem kell hogy játék legyen de valami ami érdekelné.Adtam én már mindent.Kupakokat üvegeket újságokat már nem is tudom mit.Néha ha nyugodtabb pillanatában van egymás mellé sorba teszi a játékokat.1-2 perc és utána el is megy.Szóval ő igazából csak jár kel és nem lehet leültetni foglalkoztatni valamivel.El nem tudom képzelni hogy a gyógypedagógus mindezt hogy fogja csinálni mikor az autizmus ambulancián akik foglalkoztak volna vele megmarta megcsapta őket tiltakozott bármilyen közös tevékenység ellen illetve mást akart volna csinálni.Minden napunk napról napra rosszabb.És nem nem azért mert új "tünet" jön elő.hanem mert egyre agresszívebb egyre többet kiabál nem működik együtt.És hát a kommunikáció vele hát na elkeserít.Sokszor tényleg még tudom magamat okolni mert olyan nagylány már mindjárt itt van 4 éves annyi mindent csinálhatnánk játszhatnánk együtt, és semmi 
Tényleg túléljük a napokat csak lehet azért is mert nem akarom elfogadni vagy még nem tudtam pedig születése óta olyan nehéz vele.Szó nincs arról hogy nem szeretem ahogy apum mondja és ellököm magamtól.De fáj ez az egész ami van mióta megszületett.Pedig mindennél jobban akartam őt miután az első kislányom halva született jaj nem tudom még meddig süllyedek érzelmileg de azt érzem nagyon nehéz.Sajnálom Szandrát is,közben meg féltem sajnálom a kisebbikemet is.
Tanácsot soha senki nem adott mit tegyek hogy csináljam Hanna csecsemőnek jobban igényelt.2 hós koráig éjjel nappal 2 órán keresztül cicizett 
és közte volt 10-20percem amíg ettem wc-re mentem egyebek és már jött az újabb 2 óra.Egyedül voltam kettőjükkel.Nyilván igaz hogy Szandra kissé háttérbe szorult.De ő már előtte is "megváltozott" még mielőtt Hanna megszületett volna.15hósan már szavakat mondott és mielőtt szültem már nem mondta csak kombinálva illetve dünnyögött gagyogott.Senki nem értette meg hogy mit akarok.Én már akkor mondtam a gyerekorvosunknak hogy valami nem jó.Nem autizmusra gyanakodtam csak éreztem tudtam valami baj lesz.Mikor megszültem sokáig elhittem azt hogy testvérféltékenység mert hasonló tünetek lehetnek.De nem az volt Amíg nem lett 3 éves csak elzavartak mert úgysem beszél mit kezdjenek vele. Januárban lett 3 éves és előtte év októberben kezdett beszélni.Egy ideig érthetően célnak helyzetnek megfelelően.Majd január után már semmi értelme nem volt a mondatainak szavakat tud tudott szépen tisztán.de így már tavasszal az autizmus ambulancián is mondták hogy jééé tényleg a kommunikációja az érdekes......Jéééééééé nem mondod ember hónapok óta mondom hogy valami nincs rendben Ők csak vártak vártak újabb Tüneteket" tanácsok nélkül. És most 2009. októbere után hajlandóak voltak azt mondani-------- igen sajnos Szandra egyértelműen autista"
Hát szuper De bár lenne igaza édesapámnak hogy kutya baja csak én rontottam el akkor mikor Hanna megszületett és helyre hozhatnám......Esküszöm a lelkiismeretemmel jobban megbirkóznék hogy én hibáztam helyrehoznám minden elrontott percét és örömteli napjaink lehetnének együtt ahogy Hannával is.
Vasárnap édesapám elvitte Szandrát magukhoz és tegnap délután hozta haza.Állítólag arany gyerek volt.Énekelt számolt verset tanítottak neki szépen evett aludt.Na most tudni kell hogy ott mindig minden megvan engedve stb.És ha hazajön a gyerek kivan borulva hogy de hát a papa....meg a mama..... itthon ez miért nincs.Apukám sosem panaszkodna hogy "gond" volt vele már csak azért se hogy belássa basszus tényleg nem könnyű.De ha a Hannát is vitték volna mellé már nem lett volna egyszerű.Ugyanis együtt ölik egymást és Szandra mindig szekálja így ezáltal itthon a harc megy velük és nehéz még levegőt is venni mellettük vagy bármit is csinálni.Persze külön Szandrával én is elvagyok.Ha közel enged ha enged magával foglalkozni.Sajnos tegnap hogy hazajött nem engedte Vettem neki/k gyurmát vízfestéket ilyen ovis foglalkoztató könyvet.Van egy állatos könyvünk abban "tanítottam neki az állatok hangjait" hogy melyik állat mit "mond" hogy a kutya ugat vau-vau a macska nyávog miau stb stb--De csak feszegette ki a kezemből a könyveket közben nem is figyelt rám a hugára kiabált meg kínlódott az ölemben.A gyurmázás az úgy nézett ki hogy én csináltam a formákat ő pedig állva ugrabugrált a sarokülőn és "követelte" ezt azt csináljak belőle de ő nem akarta még gyúrni sem.Festeni meg hát lehet nem a korosztály a még de csak a vízben pancsolt és a festékeket összemosta nem festett vele papírra pedig egyfolytában mutattam csináltam.A gyurmázás festés egyik mesekönyv nézegetés másik könyv nézegetés másfél óra volt.De ez a foglalkozás sem olyan volt hogy ő vagy én örültünk volna neki hogy együtt "játszunk" Szegény Hanna pedig amíg Szandrával a mesekönyvet tanulmányoztuk keservesen sírt mert Szandra nem engedte mellénk hogy ő is nézze a könyvet Ha pedig Hannával ülnék le építőzni vagy kockázni vagy bármit játszani Szandra rögtön ott van és rombol és elvesz mindent és Hanna megint csak keservesen sír ebből jön a verekedés először nyugtatom csitítom mindkettőt hogy Szandra okos nagylány engedje és hogy Hanna se legyen irigy engedd játszani ő is.Pedig nem játszik Szandra ez tény mert csak rombol de tanítanám a kicsinek hogy nem szabad irigynek lenni.És a végén már az van hogy annyira csapkodják rugdalják egymást és kiabálnak hogy felállok és azt mondom én ezt nem bírom iszonyat rossz ezt látni meg érezni meg egyáltalán hogy kell ezt csinálni?Mindkettő sok figyelmet igényelne.Szandra azért mert...Hanna pedig azért mert még kicsi.Többet is igényel.Néha nagyon erőtlennek érzem magam.Fogalmam sincs hogyan foglalkozzak mindkettővel szinte egyszerre hogy ne legyen vita.De nagyon sokszor Szandra inkább el is megy rongálás után pl ajtót ablakot csapkodni vagy más játékot taposni vagy épp anyósnak a másik szobába randalírozni.Ha pedig "szabad" foglalkozás van akkor aztán meg katasztrófa nem is játszik semmivel.nagyon ritka ha pl a rajztáblán rajzol vagy egyet kettőt épít de ez kb 10perc sincs a kettő.Az idegesít hogy nem tudtam rájönni mi kötné le nem kell hogy játék legyen de valami ami érdekelné.Adtam én már mindent.Kupakokat üvegeket újságokat már nem is tudom mit.Néha ha nyugodtabb pillanatában van egymás mellé sorba teszi a játékokat.1-2 perc és utána el is megy.Szóval ő igazából csak jár kel és nem lehet leültetni foglalkoztatni valamivel.El nem tudom képzelni hogy a gyógypedagógus mindezt hogy fogja csinálni mikor az autizmus ambulancián akik foglalkoztak volna vele megmarta megcsapta őket tiltakozott bármilyen közös tevékenység ellen illetve mást akart volna csinálni.Minden napunk napról napra rosszabb.És nem nem azért mert új "tünet" jön elő.hanem mert egyre agresszívebb egyre többet kiabál nem működik együtt.És hát a kommunikáció vele hát na elkeserít.Sokszor tényleg még tudom magamat okolni mert olyan nagylány már mindjárt itt van 4 éves annyi mindent csinálhatnánk játszhatnánk együtt, és semmi
Tényleg túléljük a napokat csak
lehet azért is mert nem akarom elfogadni vagy még nem tudtam pedig születése óta olyan nehéz vele.Szó nincs arról hogy nem szeretem ahogy apum mondja és ellököm magamtól.De fáj ez az egész ami van mióta megszületett.Pedig mindennél jobban akartam őt miután az első kislányom halva született jaj nem tudom még meddig süllyedek érzelmileg de azt érzem nagyon nehéz.Sajnálom Szandrát is,közben meg féltem sajnálom a kisebbikemet is.
Hanna csecsemőnek jobban igényelt.2 hós koráig éjjel nappal 2 órán keresztül cicizett és közte volt 10-20percem amíg ettem wc-re mentem egyebek és már jött az újabb 2 óra.Egyedül voltam kettőjükkel.Nyilván igaz hogy Szandra kissé háttérbe szorult.De ő már előtte is "megváltozott" még mielőtt Hanna megszületett volna.15hósan már szavakat mondott és mielőtt szültem már nem mondta csak kombinálva illetve dünnyögött gagyogott.Senki nem értette meg hogy mit akarok.Én már akkor mondtam a gyerekorvosunknak hogy valami nem jó.Nem autizmusra gyanakodtam csak éreztem tudtam valami baj lesz.Mikor megszültem sokáig elhittem azt hogy testvérféltékenység mert hasonló tünetek lehetnek.De nem az volt Amíg nem lett 3 éves csak elzavartak mert úgysem beszél mit kezdjenek vele. Januárban lett 3 éves és előtte év októberben kezdett beszélni.Egy ideig érthetően célnak helyzetnek megfelelően.Majd január után már semmi értelme nem volt a mondatainak szavakat tud tudott szépen tisztán.de így már tavasszal az autizmus ambulancián is mondták hogy jééé tényleg a kommunikációja az érdekes......Jéééééééé nem mondod ember hónapok óta mondom hogy valami nincs rendben Ők csak vártak vártak újabb Tüneteket" tanácsok nélkül. És most 2009. októbere után hajlandóak voltak azt mondani-------- igen sajnos Szandra egyértelműen autista"
Hát szuper
De bár lenne igaza édesapámnak hogy kutya baja csak én rontottam el akkor mikor Hanna megszületett és helyre hozhatnám......Esküszöm a lelkiismeretemmel jobban megbirkóznék hogy én hibáztam helyrehoznám minden elrontott percét és örömteli napjaink lehetnének együtt ahogy Hannával is. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése