Mit érez a szülő?
Sok szülő az önvád miatt fél szakemberhez fordulni, magában keresi a hibát. Ez nagy tévedés, kiemelném, a szülők nem tehetnek arról, hogy gyermeküknél ez a súlyos betegség alakult ki. Én sokszor hangsúlyozom a szülőknek-más betegség kapcsán is- hogy nyilvánvaló, hogy ők a lehető legjobbat akarták a gyermeküknek. Tapasztalatom szerint az édesanyák, édesapák ilyen helyzetekben ugyanakkora lelki támogatásra, segítségre szorulnak mint a gyerekeik.
Fontos, hogy erőt adjunk nekik ehhez a nagyon nehéz szülői feladathoz. Nehéz dolog szembenézni azzal, ha gyermekünk bármiben is eltér az átlagtól, ugyanakkor új értelmet is adhat az életnek. Amíg idáig lelkileg eljut egy szülő, rendszer rögös utat tesz meg a betegség elutasításától az elfogadásig. Szerencsére az autizmus nem gyakori betegség, két-öt tízezrelék az előfordulási gyakorisága.
Mit tehetünk?
Ha a szülő gyanakodni kezd, lényeges a korai diagnózis, lehetőleg a 3. életév előtt.
Nagyon fontos az, hogy korán szakemberhez kerüljön az illető, mert a megfelelő környezet, és a megfelelő kezelés sokat javíthat az életminőségen, és a betegség kimenetelén. A kezelés során a gyermek speciális óvodaszerű körülmények közt, tervszerűen felépített foglalkoztatásban vesz részt, illetve olykor gyógyszeres kezelést is alkalmaznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése