Vége...

......a nyugalmi időszaknak.Esküszöm nem számoltam a napokat de kb. 1 hétre saccolom.Ki is használtuk amennyire lehetett.Kisebb nagyobb nehézségekkel.Voltunk játszótéren.cukiba,sétálni ovi után.Itthon kertészkedtünk,udvaroztunk,zenés videoztunk,mesét néztünk és minden amit ilyenkor lehet csinálni.Sajnos a kártyás módszer "sikere" 4-5 napig tartott.Egy hete már hogy hiába a kártyák,Szami nem hajlandó az esti és reggeli rutinban együtt működni.Külön fürdik a hugától mert bántja,külön eszik mert egymás tányérjába turkálnak.Aludni nem akar lefeküdni.Játszani mesét nézni nem akar,játszani nem akar csak elvesz a hugitól mindent aki emiatt ordít.Így az elmúlt hetünk csak abból állt hogy ordítás a köbön.Szami minden ellen ellenkezik.Pénteken voltunk a játszótéren mert nem volt munkám délutánra.Gyereknapozás volt az oviba gondoltam hazafele játszózzunk egyet.Hát a játszótér nem aratott most sikert.Rávicsorgott egy kislányra mert rámert ülni a 4 személyes rugós akármire.Kiakarta lökni a kislányt a hintából és sírógörcsöt kapott hogy ő akar beleülni.Próbálom tanítani hogy lökje magát de nem akarja inkább mérges lesz.De közbe meg ugye a hugit is figyelem és megyek segíteni.Ebből Szami még nagyobb balhét csinál hogy nem vele foglalkozom és nem őt lököm.Aztán kettőjüknek is sikerült összeveszni a 4 személyes rugós hintán vagy mi az mert a hugi ráült és Szami lelökte.Az egész játszótér tőlünk zengett és mindenki csak nézett ahogy a gyerekeim ordítanak és én kettejük közt szaladgálok és próbálom nyugtatni más játékhoz terelni őket.Így egy óránál többet nem is töltöttünk a játszón.Hazafele szokás szerint sétáltunk mert mindig virágot szedünk közben és ők szaladgálnak.Fél óra gyalog az út a játszótértől.Nem egy táv és általában élvezik is.Hát ezúttal nyávogással telt.Hazaérvén pedig jött a még nagyobb dühöngés mikor miért.A 3 napos ünnepünk katasztrófa volt.Én szombaton egész nap dolgoztam.Apa is és még éjjelre is ment dolgozni.Napközben anyós szenvedett a lányokkal de egyfolytában csak Szami ordítását lehetett hallani ahogy visszafeleselt semmi nem volt neki jó és egyfolytában a hugit szekálta szokás szerint.Az esti rutin valami katasztrófa volt.Hugi már 8 előtt készen volt a fürdéssel vacsival.Szami még fél 9 után is a vacsora felett kínlódott.Nekem meg már a hajam égnek állt.Vasárnap sajnos nem tudtunk gyerek napozni menni így itthon voltunk.Főztünk és amig a hugi besegített ahogy szokott Szamit nem tudtuk bevonni.Csak tépelődött csapkodott rugdalózott.Nem tudtuk mi baja.A pünkösd hétfőnk pedig káosz volt.Se az udvaron nem akart lenni se a lakásba se játszani se együtt csinálni valamit.Csak ütött harapott rugdosódott földön vagdalózott kapálózott sikított ordított.Elmentünk isaszegre a dédimamáékat meglátogatni de ott se aratott sikert hogy kimozdítsuk egy kicsit pedig útközben még nyalókát is kapott.Mamáéknál se töltöttünk egy óránál többet.Hazafele kitaláltuk üljünk be a cukiba (fél 4) és "uzsizzunk" együnk valamit. Kérdeztük a lányokat fagyit vagy sütit kérnek.Hugi sütit evett Szami fagyit kért rolóval.Leültünk megettük kényelmesen.Addig nyugi volt.De amint elfogyott és elindultunk a kocsiba már beülni sem akart.Haza fele rugdalt a kocsiba itthon meg ordított hogy nem száll ki ott marad egyedül.Mi bejöttünk mert "ezer dolgunk" volt még itthon hiszen csapot papot itt hagytunk mindent csak hogy ebéd után gyorsan elmenjünk Szamival hátha megnyugszik.Amíg mi végeztük a dolgunkat Szami csak ordított.Később anyósom testvéréék jöttek látogatóba.Szami csúnyán viselkedett velük.Csapkodta csípkedte őket így a papa és a mama kizárták a szobából és nem engedték be mondván majd ha szépen tud viselkedni.Ő pedig kívülről rugdosta az ajtót és ordított.Megnyugtattam visszament megígérte jó kislány lesz.Haladok tovább Szami megint üvölt megint kizárták.Ekkor már tehetetlen voltam.Kértem jöjjön be a szobánkba és nézzük a mesét csináljunk valamit.Akkor fejeztem be a ruha hajtogatást.De ő kiabált velem hogy nem akar csinálni semmit majd elkezdett sírni.Kérdeztem én is apa is mi a baj mond el.De csak sírt és sírt és sírt.Nem szólalt meg.Így telt fürdésig az idő.Körömvágás hajmosás vacsora külön a hugitól.Hugi 8 kor már horkolt Szami még 9kor a vacsoránál ült :-/ De szerencsére utána egy hang nélkül lefeküdt aludni.Ma reggel pedig ismét 6-től 6:50ig kérleltük az öltözésre és elindulásra így apa megint cipő kabát nélkül vitte a kocsihoz..Sikeresen mindenki elkésett a munkából.Hiába a kártyák.Az elején hasznosnak láttam úgy éreztem legalább a reggeli és esti rutinban segít azt megkönnyíti legalább ha a napközbenit nem is.De tévedtem.Pedig mindent jól csináltam csináltunk.Értette is tettszett is neki a tépkedés hogy együtt csináltunk minden folyamatot a kártyák szerint mondta is örült neki.De ma már hiába való az egész.Próbálkozom próbálkozom de ellöki nem figyel.Nagyon agresszív lett megint oviba bepisil minden nap.Itthon is reggel is.Beszédjében (értelemben) egyre több butaságot hord össze.Nincs értelme a mondatainak.Beszédjében egyre többet jelenik meg a "HÉ" "HAGYJÁL BÉKÉN NE SZÓLJ HOZZÁM NE NÉZZ RÁM NE FIGYELJ" Tehát lényegében bő egy hete ismét visszabújt Szamiba a kisördög és kezdetét vette a "ROSSZ" időszak ismét.Szerdán ovis évzáró lesz.Ez annyit takar hogy a szülőknek ott kell lenni ugyanis szerepelni fognak.4 előtt megyünk sütünk sütit viszünk.Viszem az ünneplő ruháját mert azt kértek szépen megfésülöm frizura és fél 5 kor kezdődhet a műsor.Elkísér a mama is.DE! Mivel Szamiék csoportja 29 főből áll vele együtt így kb ennyi szülőre is számolhatunk ha nem többre.Ez lesz az első szereplése közönség előtt.Hogy ennyi ember előtt fog valamit csinálni.Igyekszem POZITÍVAN hozzáállni de megmondom őszintén.FÉLEK és FÉLTEM őt is hogyan fog hatni rá a terembe zsúfolt tömeg gyerekek és az hogy mindenki figyel kamerázik vakuk villognak stb.Tudom egy átlagos gyereknél is előfordul izgulás sírvafakadás elszaladás és ilyenek.Láttam már ilyet és tök aranyosak szegénykék ahogy izgulnak :) De Szami más őt másképp érik izgatják fel az ilyen dolgok.A buszon se szereti ha nézik ki is mondja egy idegennek is hogy "ne nézz" és itthon is rám kiabál ha előmerem venni a fényképezőt rögtön rám szól hogy "ne csízeljél" (mert amikor fényképezek mindig mondom csííííííííz és így jegyezte meg hogy a fényképező az csíz és mosolyogni kell ). Nos hát a fényképezőt viszem magammal.Csinálok képet videot és a legnagyobb reményekkel remélem pozitív kellemes csalódás fog érni.Hisz tudom nagyon ügyesen gyorsan tanulja és tudja a verseket énekeket.Remélem még sírni is fog mert büszke leszek rá :) Nemsokára jövök az évzárós beszámolóval! Gondoljatok ránk holnap fél 5 kor :)