Összefoglaló

Nagyon rég nem írtam már.....Pedig elég sok minden történt.Igazából elég "elkeserítő" a helyzet....De kezdjük az elején. Az eddigi kapcsolatom tönkrement és elköltöztünk Gödöllőről. Szeptemberben még Gödöllőn kezdte Szandra az óvodát. Szeptember végén átesett az orrmandula műtéten és garatmandula kisebbítésen annak reményében hogy a megbetegedések száma csökken. Végig vittük a fél éves Ribomunyl immunerősítő kúrát is. Januárban elköltöztünk vissza pestre. És Január 14.én itt kezdte az új óvodát. De 2hét elteltével elkezdte ugyan úgy a betegeskedést ahogy régen is. Először kezdtük "influenza"-val. ami átment arcüreggyulladásba így egész februárban itthon volt. Majd márciusban volt egy hetet óvodába aztán megint itthon köhögéssel. Megint egy hét ovi aztán következő hetén ismét benyelte a hányós vírust rá 2napra pedig ismét takony és köhögés de hál istennek láz nélkül. Így jelenleg másfél hete itthon van megint. 2.án megint nekifutunk az ovinak előreláthatatlan ideig. Ez is "gondot" jelent hogy ennyire beteges. Immunis az antibiotikumokra a homeopátiás készítményekre...hiába minden vitamin rágótabletta (alapon szorbit érzékeny bármit nem lehet adni neki) egyszerűen a szervezete nem reagál képtelen megerősödni. Alkatilag is "gyenge" 5éves múlt januárban de 2éve tartja a súlyát. 17kg. Szinte csont és bőr. Aggodalomra még talán nem adnak ezek annyira okot bár ez is "bosszantó" hogy akármit kap semmi sem segít rajta. De mindemellett ha nem beteg is küzdelem vele minden nap. Tavaly kb novemberig aránylag azt mondhatom tűrhető volt a helyzet. Járt óvodába kapta a heti egy fejlesztést szinte áradoztak róla az óvodában az óvónők és a fejlesztőpedagógus is. Otthoni környezetben is voltak ugyan akadályok nehézségek de kezelhető volt. December elején történt az hogy sajnos az akkori családi okok miatt depresszióval és a pánikbetegségemmel ismét kórházba kerültem (ahogy régen mikor Szandra 7hónapos volt és "miatta" az ő általa okozott dolgok miatt kerültem be). Másfél hetet voltam bent. NEm szerettem volna hogy a lányok tudják kórházban vagyok mert rossz emlék fűzi mindkettőt a kórházhoz és nem akartam hogy megijedjenek. Minden nap telefonáltam "haza" beszéltem velük nyugtattam őket semmi baj nemsokára megyek haza. Aztán az egyik telefonbeszélgetés alatt amikor Szandrával beszéltem kiderült hogy kórházban vagyok mert elmondták nekik. És beakart jönni hozzám. Így mikor 7napja voltam bent megkértem még az akkori páromat hogy hozza be őket hozzám mert ki tudja mikor mehetek haza. Látogatáskor mindketten örültek nekem. Várták hogy mikor megyek haza. Aztán 10 kórházban töltött nap után saját felelősségemre hazamentem. Persze senki nem tudott róla így "meglepetés" volt. Azt tudni kell hogy azért mert én kórházba kerültem bizonytalan időre az akkori anyósom lemondta őket egész decemberre az óvodából és sógorommal voltak otthon egész nap. Közbe ugye mikulás volt csoki nasi meg minden. Na most nálam legfőképp Szandra miatt de egyébként is megszokott rendszeresség van. Mit hogy mikor mi után. Akár napirendi dologról legyen szó akár másról. Nos amikor hazaérkeztem borzalmas látvány fogadott. Egyrészt mert tulajdonképpen hát férfi mit is várna az ember de a hálószobánkból és a gyerekszobából putri lett. A kajától elkezdve volt minden mindenhol. A ruháik szanaszét dobálva a játékok szintúgy az ágyneműk minden. A gyerekek kócosan maszatosan. Érdeklődtem hogy mégis mi újság hogy zajlottak a dolgok. Mire felvilágosított a "sógorom" hogy hát szinte minden főétkezés helyett csokoládét meg édességet ettek Időben mindig máskor fürödtek. Önállóan öltözködtek a szekrényből. (ezzel még nem is lett volna baj ha nem összedobálva történt volna) Meg lényegében azt csináltak amit akartak. Ha rosszak voltak nem volt rájuk szólva.... szanaszét dobálhattak mindent akkor keltek feküdtek amikor akartak evés ugyan ez. Ágyon ugrálás és minden amit a képzelet enged...... Azt hiszem nem én vagyok szigorú.. És nem várok el többet koruktól megfelelően mint amit lehet. Nem vagyok rend és tisztaság mániás mert megtanultam hogy két gyerek mellett ez félig lehetetlen. De azért szeretem a rendet a tisztaságot nem utolsó sorban pedig a rendszerességet hisz én is ebben nevelkedtem. Nem csak egy auti gyereknek van szüksége erre hanem egy egészségesnek is. De még egy felnőttnek is. Nálam mindennek megvan a helye. Azért a napi "takarítás" nem marad el. Reggel felkeléskor megágyazás mert abban a ruhában amiben egész nap csúszás mászás udvarozás van abban nem fetrengünk a tiszta ágyneműben. Pizsamát a helyére. Reggelre mindig kikészítem a ruhát, de néha megengedtem hogy saját maguk vegyék ki a ruhát de úgy hogy mindig azt ami a tetején van nem ami középen vagy legalul. Nagyon szépen működött. Utána fésülködés majd reggeli. A nap többi programját azt hiszem nem kell leírjam. Ez is mindenkinél más. Délelőtt szabad foglalkozás addig én végzem a dolgom, dolgozom. Ebéd utána csendes pihen még ha nem is alszanak. Ébredés után nem sokkal uzsonna majd közös program bármi. fél 8 körül fürdés vacsora és legkésőbb fél 9kor ágyban. Na hát amit most leírtam persze semmi nem volt így. 10nap alatt felforgatták a gyerekek napi rendszerességét. És onnantól hogy hazamentem a kórházból én volt a "sárkány" aki semmit nem enged meg. Nem ad csokit vacsora helyett és még sorolhatnám. Mintha nem is a saját gyerekeimhez mentem volna haza. Első nap már Szandra azzal fogadott hogy "miért jöttél haza nem akarom hogy hazagyere menjél vissza". Hadd ne mondjam félig gyógyult állapotban depressziósan ez mennyire esett jól a saját gyerekem szájából. És még emellé társult az is hogy megromlott családi helyzetbe kerültem vissza. Mert már akkor szakítottunk az akkori párommal és a családdal is "összeveszőben" voltunk. Feszült légkör borzalmas hangulat kínos helyzetek. De összekapartam magam muszáj volt. Vártak az ünnepek.... Novemberben nekem új kapcsolatom született ami jelenleg is tart. Ugye 8an laktunk egy fedél alatt és Szandra fejlesztő pedagógusa mondta hogy ha lehetőség engedi költözzünk külön mert Szandrának nem tesz jót hogy ennyien vagyunk körülötte és ahányan vagyunk annyiféleképpen próbáljuk nevelni. Szóval az akkori helyzet és Szandra átfordulása ellenére az új kapcsolatom segítségével ami erőt adott összeszedtem magam. Visszatértem a munkába. Ugye itthon dolgozom műkörmösként. Egész ünnepek alatt dolgoztam intézkedtünk hogy költözni tudjunk. Bízva abban hogy bár Szandrát a változás iszonyatosan megfogja viselni de később mégis jó lesz neki ahogy a fejlesztőpedagógus is mondta. De hát decembertől amikor hazamentem a kórházból dec. 12.-én onnantól valahogy minden megváltozott. Szandra kikelt magából teljesen és legnagyobb sajnálatom ellenére a kis huga (most 3,5éves) minden viselkedés és beszédformát stílust átvett Szandrától. Mintha két auti gyermekem lenne és jobbról balról csak a probléma. Már akkor sem tudtam kezelni a helyzetet. Sem szépen sem "csúnyán" de az sem volt jobb ha magamba zuhantam és próbáltam úgy felfogni gyerek gyerekek majd kinövi majd lesz jobb is. Mióta elköltöztünk azóta pedig szinte rémálommá váltak a napjaink. Nagy nehezen sikerült Szandrát beíratni a körzeti oviba de fel sem vették volna mert nincs hely. Csak a tankötelessége miatt nyertünk felvételt. Sajnos fejlesztőpedagógust nem kapott. Lényegében még ideje sem volt beszokni hisz alig járt még óvodába mert megint csak a legtöbb időt itthon tölti a betegeskedés miatt. Egyenlőre annyit tudunk a bent tartózkodásairól hogy "aranyos kedves bájos tündéri kislány" a csoport társai befogadták szeretik. Közös tevékenységekben hol részt vesz hol nem. Tornaórán szintúgy ez a helyzet. Alvásigénye abszolút nincs bent sem. Néha előfordul hogy bepisil. Játéktevékenysége még mindig a halmozás gyűjtögetés. Legtöbbször babakocsi táska telepakol és azzal séta fel alá. 8-fél 4ig van bent. Mesélni sosem mesél mi történt aznap még kérdezésre is alig. Úgyhogy marad az amit az óvónők mondanak. De igazából fogalmuk sincs róla figyelnek is ők rá..... De ezt hagyjuk mert megvan a vélemény az óvodáról.... Nos az új lakás és új helyzet.... hát igen ez már kicsit meredek. Arra számítottam ahogy mások is mondták hogy türelemmel kell lenni hozzá majd még jobban mert megfogja viselni. Az hogy új hely. Hogy máshol vannak a játékai az ágya és minden új és majd sokáig emlegetni fogja a régi helyet. Igazából nem magyaráztam el egyiküknek sem hogy miért történik ez. Nekem ugye új párkapcsolatom lett őt kezdetektől apának szólítják. Látszólag szeretik. Ezzel úgy nem volt gond. Azt meg hogy most már itt lakunk és ez az otthonunk talán megértették vagy nem. Az elején felemlegette mindkettő hogy a másik otthon meg az ottani "mama"? De igazából csak annyit mondtam erre mindig hogy az nem volt otthon ez a mi otthonunk. Szóval ezen annyira nem kellett témázni. Az "új" apát is nagyon jól fogadták. Pedig rosszabbra számítottam (bár az előző páromat nem szerették úgy) Az éjszakákkal nem akadtak gondok Szandránál. Első naptól kezdve szépen alszik éjjel nem ébred ahogy régen pedig azt hittem alvás problémák fognak fel lépni de nem. Elmondása szerint tettszett az új szobájuk a lakás. Tulajdonképpen nem okozott semmit a hirtelen változás. Aztán telt az idő és mondhatni egyik napról a másikra minden megváltozott. Szandra viselkedése borzalmas lett. Talán dackorszakban is van de ez több annál. Durva lett agresszív mondhatni néha "idegbeteg" vagy nem is tudom milyen szó illik rá mert máshogy nem tudom elmondani. Hangulata rettenetesen ingadozik. Látszik rajta hogy egy pillanata sem nyugodt. Úgy kezdtük hogy először teljesen a huga ellen fordult. Egyfolytában csapkodta rugdosta kiabált vele lebutázta elvett tőle mindent direkt hergelte úgy beszélt vele mint egy kutyával....... Aztán természetesen jöttünk mi szülők nagyszülők is. Egyfolytában ellenkezik. Minden ellen tiltakozik. Bármit kér tőle bármelyikünk nem nem és nem. Ha rászólunk pl azért hogy ne vegye el a hugától azt amivel épp játszik vagy valami olyat csinál amit nem szabadna de de csak azért is. Ha egy kicsit jobban odapirít az ember mert hát nem lehet mindent ráhagyni bevörösödött felfújt fejjel a legrosszab esetben elkezd ordítani sikítani. Jobb esetben pedig megússzuk annyival hogy buta vagy nem szeretlek menjél innen hagyjál békén. Ha valami nincs megengedve pl az hogy ugyan egész nap ne mesét nézzen már vagy valami más vagdalózik csapkod tör zúz. Ez csak a viselkedése és töredéke.... Legnagyobb sajnálatomra azt kell mondjam hiába halad a korral és elmúlt 5 éves nagyon sokat butult vagy nem is tudom hogy mondjam. Semmi értlemes tevékenysége nincs. Egyre sűrűbben jelenik meg megint a földön fekve pörgés lábak a falon.... Játéktevékenysége még mindig egyenlő a nullával. Semmivel nem tud rendeltetés szerűen használni. A mesekönyveket szét tépi összehajtogatja és vagy táskába vagy a babakocsiba gyűjtögeti és sétáltatja őket. Vagy épp ráül rátapos. Egy időben megjelent kis időre a szerepjáték talán etette a babát altatta főzöcskézett orvososat játszott vele. Aztán ez is visszájára fordult. LEgutóbb mikor Szandra kórházban volt a rota vírussal egy hetet utána fél évig azt játszotta a babákkal hogy hánya baba tartotta neki a tálat. Mindig kérte a hugától hogy hányjál ide mert most kórházban vagy. Az én szám elé is tartotta a tálat hogy anya ha hánynod kell akkor ide bele a tálba..... Az óvodában is ugyan volt. Már az óvónők szóltak hogy valamit találjuk ki élményváltásra mert ez nem jó. Nagy nehezen ez eltűnt a játéktevékenységből és ezzel együtt minden. A főzöcskés játékokat arra használja hogy a babakocsiban sétáltatja a babával együtt. Vagy telepakolja a táskát vele és úgy sétálgat. A babák eddig sem érdekelték de most mégjobban nem csak az hogy lehet szétszedni őket. Pl a mikroba mosogatógépbe mindent ugyanúgy beledugdos. A játékporszívó csövébe szintén beledugja ami belefér. Halmoz gyűjtöget dugdos. Rajzolni hát... inkább az orrát arcát fülét piszkálja vele. Építőkockákkal legóval nem tud játszani. Felépít két három darabból álló valamit amire azt mondja ez cumisüveg ez pohár és iszik belőle az fagyi az csoki és eszi nyalogatja. Az éppen spré és pisszeg vele. Van ez a vonatos fa játék sínek vannak hozzá meg több elem. Jó esetben felépít egy kisebb pályát és vonatozik rajta. De a másik véglet az hogy azokat is mindenféle tárgyaknak dolgoknak képzeli ugyanigy vaj kalács kenyér innivaló és persze úgy tesz mintha enne inna belőle. Aztán van ez az építőkorong játék hogy egymásba lehet tenni. Ez több generációs játék van még műanyagba is de nekünk fa. Természetesen az sem építő kirakó játék hanem CD. Zene cd, mese cd pöttyös mese csíkos mese vagy épp keksz.Most elsorolhatnám az összes meglévő játékainkat hogy mire használja de hosszú lenne. Csak azt akartam ebből kihozni hogy legyen az bármilyen játék mindig minden megvan mutatva mire való hogyan kell vele játszani. De ő nem. Ő nem azt akarja vele csinálni. Képes a normális használat ellen a játék tönkretételével reagálni. Nem egyszer fordult már elő hogy inkább földhöz csapta eltörte. De olyan is volt hogy a huga kezéből rántotta ki a játékot és törte darabokra a szekrény élében hogy nem hogy ő ne játszhassa vele azt amire nem való de még a hugi se amire való. Az elején próbáltam az effajta játéktevékenysége mellett elmenni úgy kezelni ezt is hogy majd változik egyszer csak megérti megtanulja mivel hogyan kell. De mostanra már eljutottunk oda hogy sokszor el kell vennem a játékot hogy ne tegye tönkre. Az új játékokkal is ha megkapja rögtön az az első hogy lehet vele csapkodni mit lehet rajta szétszedni. Még mindig tart a folyamatos sorba pakolás. Ha épp nem rongálja őket akkor sorba rakja. Tulajdonképpen azt kell mondjam hogy sem rövidebb sem hosszútávon nem tudja magát elfoglalni. Ha pedig azt látja hogy a huga játszik valamivel már egy ideje odamegy és megrongálja belerúg elveszi direkt cukkolja és a végén ott tartunk hogy mindkettő ordít. Az egyik azért mert elvette tőle a másik azért mert rá lett szólva hogy ne vegye el amikor játszik vele. Az egész napi tevékenysége csupa ingerültség agresszivitás ellenkezés. A beszéd stílusa hangneme egyenesen "kiábrándító". Mintha a kutyája lenne mindenki. Az a tipikus undok utálatos. Ehez persze jön az hogy mindenki buta hülye ő senkit nem szeret. Vicsorog grimaszol. Étellel is szórakozik emellett még akadnak problémák is evéssel is. Ugyanis az egyik falatnál finom a másiknál már nem szeretem nem kérem. Vagy egyik nap szeretem a husit de másnap már eltolja hogy nem szereti. Szobatisztasággal még mindig úgy állunk hogy nappal semmi max az oviba pisil be. De reggel mindig pisisen ébred. Ezt megpróbálja elsumákolni pedig nincs bántva érte. Inkább eldugja a pizsamáját az ágyneműjét hogy ne vegyük észre. Így előfordult már hogy nem vettük észre és úgy maradt...... Hiába próbáljuk megértetni vele hogy nem bántjuk ha bepisil de szóljon mert így nem lehet óvodába menni vagy itthon lenni hogy pisis rajta a harisnya a bugyi minden. Beszédjében még értelmetlenebb mondatok jelentkeztek. Valamint a beszéd értésben továbbra is problémák vannak. Értelmetlen szavakat mondatokat állít össze. Most így hírtelen nem tudok idézni. Beszéd értésre tudok. Nővéremék látogatóban voltak nálunk mert ők külföldön élnek. Nővérem kérdezi Szandrát "Szandra szeretsz itt lakni jó itt?" Szandra válaszol: igen. Nővérem megkérdezi Szandrát másképp... "Szandra nem szeretsz itt lakni?" Szandra válaszol: nem. (hozzáteszem a huga mindkét féleképpen meglett kérdezve és mindkétszer azt válaszolta hogy igen és de) Majd megkérdezte tőle nővérem..."és miért nem szeretsz itt lakni?" Mire Szandra azt felelte "azért mert ott van a két doboz" Nővérem kérdezi "milyen két doboz?" Szandra mutatja az akváriumot és mondja "azért nem szerettem volna itt maradni és közben odamegy az akváriumhoz és mutatja hogy mert itt van ez. Nővéremmel egymásra néztünk és inkább abbahagytuk a beszélgetést.... Ma ugyan ebben volt részünk. Húsvét "alkalmából" párom anyukájánál aludtak a lányok és ma mentünk értük. Jött a nyuszi oda hozott ezt azt. Együtt ebédeltünk elvoltunk. Majd Szandra elkezdte kérdezgetni mikor megyünk a mi otthonunkba? Én azt szerettem volna hogy a mi otthonunkba jöjjön a nyuszi. Mire mondtam Szandrának hogy nemsokára indulunk haza és már járt otthon a nyuszi. (mielőtt elindultunk eldugdostuk a csokikat ajándékot mert hát ugye az eső esett így maradt a lakásban eldugdosás, sőt még igazi nyulacskát is vettünk). Rá nemsokkal szóltam a lányoknak hogy indulás öltözni. Hugi kirohant hogy megyünk megyünk otthon is volt a nyuszi míg Szandra bevörösödött fejjel közölte hogy nem. Szépen kértük öltözzön menjünk vár otthon is a nyuszi. "Nem. Akkor nem veszem fel a csízmám rendesen. Én nem megyek haza itt maradok." ismét kértük menjünk. Mire kirohant félig felvett csízmába és közölte "én itt maradok nem megyek haza" Mivel már nem kevés idő telt el a kérleléssel és már mindenki fel volt szinte öltözve így apa kénytelen volt határozottabban fellépni ellene és mivel Szandra nem volt hajlandó magától felvenni a sapkát sálat ahogy mindig így apa besegített. Természetesen mindezt úgy hogy Szandra végig ordította nem akar hazajönni és próbált ellenállni úgy hogy amit apa ráadott ő tépte volna le. Sajnos egy kis odasuhintás "segített" azon hogy végre felöltözzön és elinduljunk. Mondtam induljunk mert vár otthon a nyuszi. Nagy nehezen elindultunk haza. Végi látszott Szandrán hogy szinte feltudna robbanni olyan ideges.. Hazafele kérdeztem tőle "Szandra miért nem szeretnél hazamenni? Mi van otthon amit nem szeretsz?" Mire azt felelte: " a legók"..... Kérdezem és "ezért nem akarsz hazamenni? Mire ő: "igen és mert apa is jön velünk..... kopp..... de jó nagy. Ez sem nekem sem apának nem esett jól. Nem csak az hogy most épp apa volt a baja hanem az hogy nem tudja elmondani miért nem szeret itt lakni hazajönni. Először mert az akvárium ott van máskor pedig a legók. Hazaérvén pedig a vagdalózva vetkőzés. Majd miután a hugi lelkesen elindult hogy megkeresse hova mit tett a nyuszi Szandra felbuzdulva szinte mindent előbb talált meg és gyűjtött össze. Az édesség mellé persze járt egy új játékféleség is. Egy pisztolyos buborékfújó. Hát természetesen míg a hugi úgy használta ahogyan kell addig Szandrának az volt a legfontosabb hogy mit lehet róla leszedni. Így el is kezdte fel le rakosgatni a pisztoly egyik elemét azt ahol a buborékok jönnek ki. Kérleltem hogy ne rakogassa mert elfog törni mire felfújta a fejét megint hogy nem csinálhatja vele azt amit ő akar. Így arra kértem adja ide azt a darabot mert ennek így nincs értelme. Mire fogta és földhöz vágta a pisztolyt. Míg máskor elmentem emellett azzal nyugtatva magam hogy majd megbékél és belátja most sajnos ez nem ment. Felkaptam a földről és eltettem. Erre Szandra hatalmas ordításba kezdett. Utána pedig mikor kértem menjen be a szobába és folytassa ott az ordítást dafke nem. Leült valamivel játszani felfújt fejjel majd amikor a huga hozzászólt beszélgetett volna vele elkezdte cukkolni hergelni "de úgyis elveszem és nem játszhatsz vele, stb stb" "nem szeretlek titeket buták vagytok" Egyik nap azt is megkaptuk tőle hogy majd ő csinál magának ebédet reggelit vacsorát. majd ő egyedül felöltözik meg lefekszik meg egyebek. Ha pedig szemmel ölni lehetne már nem élnénk.Akárhogy próbál az ember kedveskedni neki programot szervezni egyszerűen semmi sem felel meg neki. Vagy telhetetlen vagy nem tettszik. Neki nem úgy kell. Teljesen undok utálatos ellenszenves. Átformálta a hugát is. Semmi kedvesség szeretet nem árad belőle az ember felé. Pusztán érdekből tesz vagy mond bármit. Legyen az szükséglet vagy akármi. Ha olyan dolgot kér amit nem engedek meg akkor jön a visszavágó "akkor nem szeretlek. akkor buta vagy, akkor nem fogok aludni, akkor ezt fogom csinálni akkor azt fogom csinálni" valahogy mindig övé kell hogy legyen az utolsó szó. Képtelen elfogadni a nemleges választ Egy egy "balhé" után jön a jópofi mintha misem történt volna. Sokszor mondták a vizsgálók is nem kell ezeket komolyan venni mert nem érti amit mond. Hát nem tudom. Nekem nagyon rosszul esik amikor a saját gyerekem lebutáz és közli nem szeretlek. Valahogy nem fér a fejembe hogy ezt nem érti amit mond hogy ez mit jelent. Vagy amikor azt mondja nem akarom hogy hazagyere menjél el (pl ha lemegyek boltba vagy elmegyek valahova). Én ezt nem tudom elfogadni. Jelenleg pedig olyan a helyzet hogy teljesen elvagyok keseredve. Most már teljesen kudarcot vallottam. Sem Szandrát nem tudom kezelni sem pedig a hugit a Szandrától átvett viselkedés stílusa miatt. Hiába rágtam a szám neki is hogy ez nem jó amit Szandra csináld ne utánozd. Csak azért is és meg is maradt sőt még rosszabb lett. Amit Szandrától lát mindent átvesz. Borzalmasan telnek a napjaink. Képtelen vagyok már bármit kitalálni. Nem tudom Szandrát lefoglalni nem tudom rávezetni a jóra a játéktevékenységekre. Tudom kicsi még és nem érti meg hogy nem ellene vagyok hanem érte. Csak "segíteni" szeretnék neki tanítani korának megfelelő dolgokra. De egyszerűen nem enged. Ha egy szót rosszul mond és kijavítom hogy helyesen mondja arra is az jön válaszba hogy "nem én így mondom" pedig kitudná azt a szót helyesen is mondani. Ez olyan mint amikor azt mondom az építőkorongra hogy nem cd hanem építő. Arra is azt kapom válasznak hogy "nem ez cd" Kb mintha én lennék a hülye, hogy de nem látod hogy ez cd? értsd már meg hogy ez cd...... Ilyenkor néha elgondolkozom... Hogy vagy ennyire jó a képzelőereje és ennek örülnöm kéne vagy elkeseredjek hogy tudja nagyon jól mi az de nem akar róla tudomást venni....... Tényleg nem tudom mihez kellene kezdjek. Minden napunk így telik el és Szandra nem hogy okosat tanulna akár itthon tőlünk akár az oviból csak egyre jobban "elbutul". Pl már nem mondókázik nem énekel de ha mégis azt is összevissza értelmetlenül átköltve és azon vihogva.... Sajnos fogy a türelmem és nem tudok elmenni már bizonyos dolgai mellet. De kezelni sem tudom. Már nem tudok rá sehogy hatni nem tudom rávezetni. Teljesen eltaszít mindenkit nem engedi a "jó útra" terelést. A lelkes ötletekből mostanra kifogytam és a helyét átvette a végső elkeseredés. De az már annyira hogy a párkapcsolatomat és újra az egészségemet is féltem. Mivel genetikailag örökölve hajlamos vagyok a depresszióra és minden ilyen fajta betegségre sajnos képes vagyok ebbe belebetegedni megint mint régen. Ez a tehetetlenség hogy nem tudsz a saját gyereked kedvében járni és csak azt hallod tőle hogy nem szereti a testvérét sem a saját szüleit agresszív durva ellenséges mindenkivel, egy idő után nem csak elkeserítő hanem szinte már fájni tud... És akkor jön a kérdés ismét hogy miért? Miért pont ő miért pont mi? Miért nem lehet segíteni a helyzeten a szakembereknek? Mert ez nem csak hozzátartozóknak rossz hanem a gyereknek is hisz nem érzi jól magát. Nem érzi jól magát ebben a világban csak teng leng és nem tud magával mit kezdeni. Tavaly nyáron voltunk utoljára vizsgálaton vele a Delej utcában. Akkor azt mondták tavaly októberben lesz egy nagyobb vizsgálat és megcsinálják az IQ tesztet is. (3évesen volt 1évesnek megfelelő az IQ-ja) erre tavaly szeptemberben kiküldik a papírt hogy a következő felülvizsgálat ideje 2013 november.... És addig mégis mit hogy??? Az új óvodában még mindig nem intéződött el hogy a fejlesztőpedagógus meg legyen. Bár hozzáteszem a régivel sem mentünk semmire. Nem kap sehonnan fejlesztést segítséget. Normál óvodába jár de nem halad a kortársaival nem létesít velük kapcsolatot. Se egy tanácsadás sem valami kézikönyv vagy bánja a fene mi de nem hiszem el hogy nincs segítség. Hogy ennyire magára hagyják a családokat ezzel a problémával. Hogy akár egy család mehet tönkre? Mert lássuk be sajnos igen rámehet a család. Sőt a testvér egészséges fejlődését is akadályozhatja. Mert a kisebbik nem hogy előre haladna és tanulná a jót hanem visszafele fejlődik..... Nem súlyos autizmusról beszélünk. Szandra passzív autista ami jót jelent. JELENTENE! Ha ez valóban így is lenne. Tudom vannak ennél sokkal súlyosabb auti gyerekek akik nem beszélnek és ennyi idősen még pelenkások nem tudnak enni és a többi. De minden családnak ahol "beteg" gyerek van épp elég az a helyzet amiben vannak és a "betegség súlyossága"..... Így nálunk is. Vannak dolgok persze aminek örülünk hogy nálunk ez nem így alakult vagy nincs. De ami van akár súlyos akár enyhe a családot megviseli minden téren. Születése óta "sántított" Szandra hogy valami baj van vele. De mégis másfél éves korában kezdték csak el vizsgálni és 3éves korára tisztázódott hogy auti. Addig igen kemény éveket húztunk le emiatt is és azért is mert folyamatosan megállás nélkül beteg. De amióta végre diagnosztizálták sem vált könnyebbé a helyzet. Emellett pedig a rengeteg betegeskedés. Mintha egy két lábon járó bacilus lenne ami hetente újabb és újabb betegségeket hoz ki...még felnőtt betegséget is.... Nincs olyan gyógyszer ami megtudja gyógyítani.Tünetileg kezeli enyhíti de továbbra is lappang benne. Az autijára pedig nincs módszer hogy az egész család és a gyerek élete is könnyebb legyen. Nem tudok már hova merre lépni. Az összes vizsgálóbizottságot megjártuk a diagnózis mindenhol ugyan az de ennyi. Olvastam szakkönyveket néztem filmeket olvastam neten de nem jutottam előrébb hiába próbáltam alkalmazni bármelyikből is. Szóval jó hosszan összefoglalva így állunk most. Nem hogy előre nem haladtunk, visszaestünk......